Retro feeling

Ahogy telnek az évek, és egyre idősebbé válik az ember, annál többet nosztalgiázik. “Bezzeg az én időmben!” – hangzik a sokat nem érő kijelentés.

SOA, SOAP, BPEL, Workflow, Design Patterns, EJB, GUI-technológiák, cluster, mindenféle alkalmazásszerverek. Folytathatnám a sort. Nincs jó kedvem, amikor rájuk gondolok. Bezzeg, amikor még Turbo Pascalban írtam az alkalmazásokat, és assembly-betétekkel interruptokat hívtam! Saját MOD-lejátszó. Azok voltak ám a szép idők! A BGI-driverrekkel én magam rajzoltam a Hercules monitorra, és mindig tudtam, hogy mi történik… CTRL-F9: fut a program!

Ma már nem így van. Elindítjuk az IDE-t, össze-vissza klikkelünk, generáljuk a forráskódokat, írjuk a build-szkripteket, és nem is tudjuk, pontosan mi is történik. És szívunk. Kétes technológiákat integrálunk, amik annyira absztraktak, és persze, “mindenre” jók!

Magával ránt a környezetünk. A menedzsment és a tanácsadók azt szajkózzák: “Portál alá fejlesszünk! JSR-168, ez a tuti! Ide workflow kell meg SOA! Ez most a király!”

Az Oracle meg a Microsoft meg jön a világmegváltó technológiáival. Fusion Middleware, Workflow foundation. KIT ÉRDEKEL?!

Már meg is fájdult a fejem.

Szoftverfejlesztőként egyet szeretnék: jó szoftvert írni, amivel az ügyfél elégedett.

A mai világban két dolognak örülök: a gazdasági világválságnak (jelentsen is bármit) és az értelmetlenül rövid határidőknek. Megmondom, miért. Mert rákényszerít minket arra, hogy értelmesen dolgozzunk.

… hogy pehelykönnyű alkalmazásokat írjunk, amik mentesek a technológia függőségektől… hogy megértsük a valódi igényeket, és ne erőltessünk rá használhatatlan szupermegoldásokat az ügyfélre, amitől ő boldogtalan lesz.

…és hogy e közben – saját magunk örömére is – értéket teremthessünk…

Share
This entry was posted in Módszertan, Technológia. Bookmark the permalink. Follow any comments here with the RSS feed for this post. Trackbacks are closed, but you can post a comment.

Comments

  • Na igen, a technológiák bevetésekor elég ritkán teszik fel a kérdést, hogy mennyi az érték / fájdalom arány…

  • Kicsit olybá tűnik nekem, hogy kezdő korunkban (legalábbis én), apró kockákból csináltam kis dolgokat. Mint pl. LEGO kockákból kutyaházat. Ma meg, néha úgy érzem azt várják el, hogy lakóparkot húzzak fel. Ez pedig nem megy kis elemi dolgokból. Kell hozzá mindenféle építőipari cég, ami sokmindent szállít nekem, kellenek segéd mesteremberek, mert én sem értek mindenhez. S én vagy rálátok majd az egészre felülről, vagy egy kis csavar leszek abban a gépezetben, ami ezt előállítja.
    Kétségtelen, szebb (és dicsőbb) volt, mikor mindent átláttam, mindent értettem ASM szinten is. Ma csak használok dolgokat és igyekszem jó fogaskerék lenni, de ott mindenhez érteni, amire szükség van.
    Lehet, a világ változott, hogy ma kis házikók helyett lakóparkokra van szükség, nem tudom. Mindenestre keserűbb az egész.
    Szerintem ez IT területén mindenre igaz. Pl aktuális : Civilization vs Civilization V. Valahol valami megváltozott. Talán bennünk, az igényeink: egyre többet, nagyobbat akarunk s azt hisszük ez a jó. Mikozben a régi rendszerek is tökeletesen visszaadják azt, amiért jók (Civ I. tökéletesen jó a hangulata miatt, egy régi DOS-os program nagyon gyors és használható).

    Pl. mi is most egy régi nagygépes prg-t portolunk GWT-re. Siralmas. Soha nem lesz olyan jó, mint a régi. Erőszakoljuk a rendszereket, csak hogy használjuk őket. S ettől már nekem is fáj a fejem…

  • Marhefka István

    Sep 2nd, 2010

    kocka: Hát, igen, ez sajnos, sokszor így van. Azért én úgy gondolom, hogy egy rendes helyen a szoftverfejlesztőnek nem csak végrehajtónak kell lennie, hanem konstruktívan hozzá kell járulnia neki is a megfelelő szakmai, technológiai döntések meghozatalában.

  • Marhefka István

    Sep 2nd, 2010

    szilsan: Meg merném kockáztatni, hogy a régi időkben nem építőkockákból építettünk nagyobb szoftvert, hanem jóformán az egészet nulláról építettük fel. Gondoljunk csak egy régi DOS-os alkalmazásra, vagy akár egy szórakozásból megírt játékra.

    Manapság komplett megoldásokat használunk fel, hogy még nagyobbakat építsünk. Én úgy látom, hogy a nagy szoftverfejlesztő cégek (pl. MS, Oracle) elhalmoznak minket mindenféle jóval(?), amelyek pusztán technológiai spekulációk, és távol vannak a valódi üzleti értékektől.

    Mi pedig azt hisszük, ha ezekkel oldunk meg valamit, akkor sokkal előrébb járunk, mert a technológiák hozzák a megoldásokat, amiket nem kell újra kifejleszteni. Csak az a gond, hogy ezeket a technológiákat meg is kell tanulnia valakinek (tanácsadónak, SW-fejlesztőnek), és integrálni is kell őket, ami külön problémát jelent, és lassítják a fejlesztést. Nem csak az egyszeri integrálás miatt, hanem amiatt, hogy nem bírunk normálisan elindítani egy alkalmazást, mert ahhoz még futnia kell egy alkalmazásszervernek meg egy portálnak stb. Gyakran kell kompromisszumokat is kötni, workaroundokat használni. A kialakuló megoldás így heterogén technológiákat fog használni, amelyeknek az üzemeltetése is nehézkesebb. (Arról még nem is beszéltem, milyen kockázatokkal jár az, hogy nem tudjuk, hogy a kiválasztott technológiák valóban alkalmasak-e a probléma _jó_ megoldására, milyen óriási licenszköltsége van egy-egy ilyen technológiának, és milyen performancia, ill. +HW-vonzata van a dolognak.)

    Sokszor nem kellene ágyuval verébre lőni, megtenné egy egyszerű megoldás is, amelyről tudjuk, hogy hogyan működik (mert mi csináltuk meg), és mellőzi a nemkívánatos absztrakciókat, aminek eredményeképpen, ha bele kell nyúlni egy elkészített megoldásba, akkor tudjuk úgy alakítani, hogy megfeleljen az igényeknek.

    Egyetértek, a Civ I. egy nagyon jól eltalált játék, nem kellenek a feleslegesen felduzzasztott csillivilli szuperszoftverek. Azt hiszem, ezt hívják túltermelésnek.

    Kíváncsi lennék a nagygépes rendszer portolására. Mik a tapasztalataid?

  • Igen, 0-ról írtuk asm betétekkel pascalban :) Mert kellett az a pár milisec, meg figyelni, merre jár a képernyőn a sugár, hogy mikor számoljunk, mikor rajzoljunk :)

    Nagygépes rendszer portolás: huh… most áll a projekt (Kristóffal dolgoztunk rajta, talán még én fogok (nem mondhatom ki :) : K*R)). Mindenestre a portolásban a legnagyobb probléma, amit én látok, hogy nem megfelelő eszközöket használunk a célra. Tehát webes felületen számlázó programot csinálni… minden lesz, de nem gyorsabb, mint a régi. (Néha, rémképeimben feltűnik egy böngészőbe ágyazott DOS konzol mint megoldás :)

    Amúgy is foglalkoztat ez a kérdés: miért lett a böngésző a plattform és ez mennyire jó/rossz? Kezdenek eltűnni (tapasztalatom szerint) a vastag kliensek. Pedig egy javas vastag kliens csodákra képes (nagyobbakra mint a böngészős jsf+ajaxos csoda). Vagy java webstart-os megoldások. Zavar, hogy egy program attól webes, web 2-es, mert böngészőben fut. De ez lehet csak az én mániám, szűklátókörűségem.

  • Jah mégvalami: lehetne új post, hiányom van :)

  • Marhefka István

    Sep 9th, 2010

    “Igen, 0-ról írtuk asm betétekkel pascalban Mert kellett az a pár milisec, meg figyelni, merre jár a képernyőn a sugár, hogy mikor számoljunk, mikor rajzoljunk”

    Pontosan :)

    “Néha, rémképeimben feltűnik egy böngészőbe ágyazott DOS konzol mint megoldás”.

    Pont ezen gondolkoztam pár hónapja magam is :) Az elmúlt 3 évben egy iratkezelő rendszert fejlesztettünk AJAX-os technológiával (SmartClient). Csilli-villi ablakos képernyők, intelligens űrlapok windowsszerű megjelenéssel. Nagyon szép, és jól lehet ismeretleneknek is demózni vele. A felhasználók viszont – akik sok adatot rögzítenek a rendszerben – egy idő után arról panaszkodtak, hogy sokat kell klikkelni, és szeretnének jobb billentyűzettámogatást . Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ezek a képernyők a régi DOS-os, Turbo Visionben megírt alkalmazásokra vagy mainframe rendszerekre hasonlítanának: karakteres képernyő, fix szélességű karakterek, a fieldek között és azokon belül gyorsan lehet navigálni a kurzor gombokkal. A parancsok elérhetőek billentyűzetről. Szerintem eretnekségnek tartanák sokan a mai világban, de lehet, hogy sokkal gyorsabb lehetne vele dolgozni.

    Web vs. desktop: ezen is sokat gondolkoztam. Saját tapasztalatom az, hogy desktop klienst gyorsabban lehet fejleszteni, mint webeset. Ráadásul megvan az az előnye, hogy ilyenkor az alkalmazás közvetlenül az oprendszer megjelenítését használja (használhatja), és így irtózatosan “pattogós” a felület, sokkal responsive-abb az alkalmazás.

    Divathullám a webes alkalmazásfejlesztés. Úgy gondolom, nem igaz az, hogy üzemeltetési szempontból bonyolultabb desktop klienst alkalmazni. Ld. az általad is említett WebStartot, ill. .NET-ben is megvan ugyanez a technológia (ClickOnce). Egy desktop alkalmazással könnyedén meg tudunk oldani dolgokat, amik nagyban segítik a user élelét: copy/paste (pl. képeké, formázott szövegeké), szkennelés, nyomtatás, riportolás, fájlfeltöltés. Ezekkel csak szenvedünk webes alkalmazásoknál.

  • Marhefka István

    Sep 9th, 2010

    Hamarosan írok :)

  • > Bezzeg, amikor még Turbo Pascalban írtam az alkalmazásokat, és
    > assembly-betétekkel interruptokat hívtam! Saját MOD-lejátszó. Azok
    > voltak ám a szép idők! A BGI-driverrekkel én magam rajzoltam a
    > Hercules monitorra, és mindig tudtam, hogy mi történik… CTRL-F9: fut
    > a program!
    Igeeeen! :D
    (mingyá’ bőgök. És ez egy 6,5 éves poszt :-o Bezzeg a régi posztok, azokban még vót’ anyag :D )

  • http://infokukac.com/2010/08/retro-feeling/comment-page-1/#comment-191
    Civ 1. Keblemre, drága feleim! Szívemből szóltatok (7 éve … :D )

Leave a Comment