Hivatalosan is vezethetek agilis projektet

Nemrég írtam arról, hogy letettem a ScrumMaster vizsgát. A héten ez jelent meg a céges hírlevelünkben:

Gratulálunk Marhefka Istvánnak!
Marhefka István, az Üzleti Alkalmazások Üzletág vezető fejlesztője sikeres nemzetközi Certified ScrumMaster (CSM) vizsgát tett le. A Magyarországon még kuriózumnak számító minősítéssel immár hivatalosan is vezethet az agilis Scrum módszertan szerinti projektet. Gratulálunk Istvánnak!

Az egyik szemem sír a másik üveg nevet. Értékelem azt, hogy gondolnak a céges alkalmazottakra és az egyéni sikerekről mindenki tud a cégnél. Másrészről egy kicsit elkeseredtem, mert újfent rá kellett jönnöm, hogy a több évnyi, cégen belüli küszködés, amivel az agilitást többed magammal próbáltam megértetni, kudarcot vallott. Miért?

Apa és a fiúk

Hivatalosan is vezethet az agilis Scrum módszertan szerinti projektet.

Az agilitás és ezen belül a Scrum nem arról szól, hogy van egy vezető, aki osztja az észt, és vezeti a projektet. Arról szól, hogy van egy csapat, aki közösen oldja meg a problémát kinevezett vezető, azaz “döntő” ember nélkül. A ScrumMaster a csapatához úgy viszonyul, mint egy apa a fiaihoz. Kihozza belőlük a legtöbbet úgy, hogy hagyja őket saját döntést hozni, és hagyja tanulni őket a saját hibáikból. Ezáltal tanulnak és fejlődnek, és – mint csapat – sokkal jobb eredményre képesek, mintha egy egyén hozná meg helyettük a döntéseket.

A nagybetűs Agilitás

Hivatalosan is vezethet az agilis Scrum módszertan szerinti projektet.

Szerintem onnan lehet észrevenni, hogy egy cégnél nem agilisan dolgoznak, ha azt hirdetik magukról, hogy ők agilisek. Mint minden, erre is kellett aggatni egy címkét, hogy beskatulyázzuk. Valójában aki agilis, az nem foglalkozik vele. Tudja, hogy hogyan lehet emberbarát módon, hatékonyan dolgozni. Nincs szüksége arra, hogy azt hirdesse: agilis vagyok! Te szoktad mondani azt, hogy két kezed van?

Kényesen ügyelnek a Scrum-szakértők arra, hogy a Scrum-ot ne módszertannak, hanem keretrendszernek nevezzék. Talán bűvészkedésnek tűnhet a szavakkal, valójában igenis tudatos a megfontolás. A Scrum szándékosan nem ad pontos útmutatásokat (konkrét módszert), csak egy keretet definiál. Azon belül a csapatnak adaptálódnia szükséges a konkrét helyzet függvényében.

Ha azt mondják, agilisek, azzal egy intézményi fogalmat vezetnek be. Módszertanokat sejtetnek. Pedig mi is az Agilis kiáltvány első pontja?

Előnyben részesítjük az embereket és a közöttük lévő együttműködést a folyamatoknál és eszközöknél.

Nem adom fel

Annak ellenére, hogy pont az agilitás lényege veszett el a céges hírlevélben szereplő bejelentésben, úgy gondolom, nincs semmi baj. Ugyanúgy folytatom a cégen belüli meggyőzést, mintha ügyfélhez mennék, és éppen azt próbálnám elmagyarázni, hogy nem a követelményspecifikáció a lényeg, hanem a működő szoftver.

A harcnak nincs vége.

Share
This entry was posted in Módszertan and tagged , , , . Bookmark the permalink. Follow any comments here with the RSS feed for this post. Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Comments

  • “Valójában aki agilis, az nem foglalkozik vele. Tudja, hogy hogyan lehet emberbarát módon, hatékonyan dolgozni. Nincs szüksége arra, hogy azt hirdesse: agilis vagyok!” – Egyre gondolunk. Jó, hogy végre látom leírva is ezeket a gondolatokat, sokszor megfogalmazódott bennem hasonlóan ez a gondolatmenet. Szerintem egy csapatot jó agilis csapattá a csapattagok teszik. Minden csapattagnak hozzá kell tennie a szakmán kívül az egyéniségéből is valamit. Ebből szerintem az is kijön, hogy nem lehet minden társaságból jó agilis csapatot gyúrni. Vannak végrehajtó típusú emberek, akiknek igenis szükség van arra, hogy fentről megmondják hogy mi legyen. Valószínűleg aki írta a cikket a hivatalosan megszerzett címről (és a párt XXII. kongresszusának egyhangúlag elfogadott határozatáról) az is ilyen modellben gondolkodik és/vagy él önhibáján kívül.

  • Marhefka István

    Apr 9th, 2010

    Janó: Érdekesek, amiket írtál. Sokszor gondolkozom én is azon, vajon minden csapatból lehet-e jó csapatot kovácsolni. Valószínűleg a legtöbben azt mondják, nem, én azonban naivan azért még egy kicsit reménykedem :) Lehet változtatni, csak az emberek nem akarják, hogy megváltoztassák őket! Ezért sok türelemre és megértésre van szükség.

    Talán igazad van abban is, hogy vannak olyan, akik végrehajtóak. Vagy azok akarnak csak lenni. Az ő felelősségük csak addig terjed, ameddig megmondták neki, hogy mit kell pontosan megcsinálni. 100% specifikálás 0% kreativitás. De hátha meg lehet őket is győzni arról, hogy osszák meg velünk gondolataikat, és járuljanak hozzá a kollektív tudáshoz!

    Még reménykedem :)

  • először is gratula! bár szerintem mi tisztában voltunk vele, hogy te enélkül is képes vagy egy scrum projectet vezetni!:) a céges köremail-t furcsának találom, mert a papír megszerzésének semmi köze ahhoz, hogy a te most már hivatalosan is agilis lehetsz. ez kicsit groteszk. sajnos olyan világban élünk, ahol nézik a papírokat, és csak remélem, hogy nem a papír lesz az elsődleges, hanem az ember és a teljesítmény.

  • A reményhez. A kérdés az inkább, hogy tudsz-e mindenkivel közös nevezőre jutni a csapatodon belül, hogy mindenki el merje, el akarja mondani számodra a véleményét.

    Aki érzi magáról, hogy nincs a megfelelő tudás birtokában általában nem mond véleményt. Szerintem ez különösen igaz az informatikusokra, akikbe azért szorult némi intelligencia, persze itt is vannak kivételek :D. Így alakulhatnak ki ezek az inkább “nem mondok semmit, nekem úgy is jó” helyzetek. Az érme másik oldala, hogy bizonyos embereknek javasolt lenne a hallgatás :D Például egy Sprint-tervezést egy szómenésben szenvedő kolléga teljesen szét tudna forgácsolni, talán egyfajta kultúra is kell ehhez.

    Ha jó gondolkodású emberekkel veszed magad körül és teret adsz a dolgok közös megvitatására (Sprint-tervezés), akkor nem csak szakmailag, de emberileg is jó dolgok sülhetnek ki az egészből.
    Szerintem a jó módszertan projektfüggő, ahol számítanak az emberek házon belül és az ügyfélnél is, a feladat bonyolultsága, megvalósítás időtartama, stb… Mindig feladathoz és rendelkezésre álló erőforrásokhoz kell kitalálni a jó (agilis) modellt, persze az ismert (agilis) okosságok felhasználásával…

  • nincsen tökéletes világ, project, ahogy hibamentes szoftver sincs. arra kell törekedni, hogy a kitűzött célt közel az optimális úton közelítsük meg. optimálisan nem lehet, mivel az már “tökéletes”, és olyan nem létezik, vagyis mindig csak egy pillanatra!:)

  • Marhefka István

    Apr 14th, 2010

    Gyuri: Köszi!

    A papírok vkinek számítanak, nekem nem túl sokat jelentenek.

    Igazad van, tökéletesség csak elméletben létezik. A valóság az, hogy az adott keretek között (határidő, pénz) kell megcsinálnunk, amit lehet. A fix szkóp is csak látszat. Hiába mondják, hogy minden legyen kész és ne legyen benne hiba. Ez nem működik.

    A határidő végeztél sokszor hitetik el az ügyféllel, hogy minden kész van. Aztán amikor kiderül, hogy vmi mégsincs meg, ráfogják, h bugos , és akkor hibajavítás keretében pótolják a hiányzó funkcionalitást.

    Előtte persze szépen le lehet zárni a projektet, és megveregetni a saját vállunkat, hogy ezt is megcsináltuk.

  • Marhefka István

    Apr 14th, 2010

    Janó: Egyet gondolunk. Az agilitás (akármennyire utálom is így kimondani az” intézményesített” nevét) pont arról szól, hogy nem szól semmi konkrétről :) Pontosabban bizonyos elveket részesít előnyben másoknál (pl. az emberek figyelembevételét a fix folyamatoknál és eszközöknél, vagy a működő szoftvert a kiadós dokumentációnál.)

    És igen: egy ilyen keretek között megvalósuló projektben sokkal inkább előtérbe kerül az emberek közötti kommunikáció és a kapcsolat. Ezeket kezelni kell tudni. Bizalom, egymásra figyelés, megértés, tisztelet. Ha nem megy, nem lesz csapat, csak különálló egyének, akik egymással harcolnak vagy éppen még azt sem (közöny).

    Azzal is egyetértek, hogy a megfelelő eszközt kell választani a munkához. (“The right tool for the right job.”), én viszont nem szeretem ezt így kimondani. Az a gondom vele, hogy ezzel így nem sok mindent lehet kezdeni. Ebben a kontextusban viszont arra gondolsz szerintem, hogy az agilitás (pfuj!) az adaptálódásról és tanulásról is szól (szemben a folyamatok buta követése helyett).

  • István, csak 1 provokatív kérdésem lenne: ha az Agilitás és a Scrum esetében nem számít a papír, akkor a tanfolyam végén miért adnak plecsnit, oklevelet? És ha ez számodra nem érték, akkor miért küldted tovább a főnöködnek? ;)

    A hír tőlem származik, és szeretnék tanulni: a hivatalos céges hírlevélbe szerinted 2 mondatban hogy lehetett volna “agilis konforman” megfogalmazni a hírt?

    ps: tetszik egyébként, hogy ennek a kétsoros hírnek ilyen jelentőséget tanúsítottál :)

  • Marhefka István

    May 14th, 2010

    Groszi: Sokat gondolkoztam akkor, hogy megírjam-e ezt a cikket. Sejtettem, hogy Tőled származik az írás :) Nem bántásnak szántam, és abban bíztam, hogy Te nem fogod olvasni :) Rosszul gondoltam :)

    Tisztában vagyok azzal, hogy Te ismered azokat az értékeket, amiket az agilitás vall, tehát nem Téged kritizállak. Csak azt tudom, hogy az írás mit vált ki mondjuk egy – a szakmai dolgokat annyira megismerni “igyekvő” – kereskedőtől, vagy felsővezetőtől. “Áááá… Agilitás! Ilyen kompentenciánk is van! Pipa.”

    Sajnos, a cégen belül ahelyett, hogy magas szinten elismernék ezeket az értékeket, és egy olyan vállalati kultúrával rendelkeznénk, ahol ezek a szempontok elsődlegesek, így kell megírni a hírt. Így érti meg a többség. És úgy gondolom, hogy sok cégnél hasonló a helyzet.

    Tudom, hogy ez miért van így, és ezért nem csak a nagybetűs “Cég” a felelős. A magyarországi viszonyok: közbeszerzés, bürokrácia, mutyizás, az emberek, ill. cégek közötti bizalmatlanság alapvető szerepet játszanak ebben.

    De azt ígértem a blogról szóló rövid bemutatkozásban, hogy szakmai dolgokat próbálok inkább előtérbe helyezni, és nem viszem be a politikát az írásokba :)

    Remélem, azért megértesz, és nincs harag!

  • Egy pillanatra sem vettem bántásnak, sőt mint az utóiratban is írtam, tetszett, hogy ilyen hétköznapi dolgon, mint ez a 2 soros hír, elgondolkoztál, és más szemszögből vizsgáltad!

    De nem kaptam választ a kérdésemre, és nem menekülsz! ;) Tehát: egy “agilis” cégben, megjelent volna-e egyáltalán ez a hír, és ha igen, hogyan?

  • Marhefka István

    May 15th, 2010

    Groszi: Egy “agilis” cégnél ez jelent volna meg (szerintem): “Újabb ScrumAlliance tanúsítás! Gratulálunk cégünk legújabb ScrumMasterének, Marhefka Istvánnak!” :)

    Még a másik kérdésedre reagálva: egy korábbi posztomban pont a “vizsgáról” és a plecsni “értékéről” írtam. Ld. még az ott született kommenteket is.

Leave a Comment